A mi történetünk
Így született a Daria
A mi esküvőnk 2020.08.01-én volt, ekkor kezdődött minden, egy egyszerű gondolattal, hogy ezt az alkalmat különlegessé varázsoljuk..
A lánykérést követően azonnal neki ugrottunk a pinterestnek, hogy ötleteket gyűjtsünk és megtaláljuk az elképzeléseinknek legmegfelelőbb menyasszonyi csokrot, dekorációt, meghívót, sminket, cipőt és a legfontosabbat: a menyasszonyi ruhát. Ám hamar rá kellett jöjjünk, hogy az elképzeléseink megvalósítása sokkalta inkább csak egy álom. Mégsem adtuk fel, hogy olyan esküvőt varázsoljunk mint a filmekben.
Elhatároztuk, hogy amit tudunk, azt magunknak elkészítjük, mint például a dekort, a meghívót, a nyitótáncot. Persze az utóbbi könnyű volt, hiszen Miki kicsi kora óta versenytáncos, mostanra pedig mester diplomás táncpedagógus lett, akinek szenvedélyévé vált az esküvői nyitótánc oktatás. Ha éppen egy ilyen varázslatos embert keresnél a táncod betanítására, itt megtalálod Mikit:
https://kurtyanmiki.hu/eskuvoi-nyitotanc. Én is gyerekkorom óta a tánc világában élek, ám ezt egy rövid időre, az orvosi diplomám megszerzése érdekében kénytelen voltam felfüggeszteni.
Visszakanyarodva, mikor mindezzel megvoltunk, eljött a várva várt pillanat, a menyasszonyi ruha kiválasztása. Ha hiszitek, ha nem, ez volt az összes közül a legnehezebb feladat. Olyan ruhát szerettem volna, ami divatos, a mai trendnek megfelelő és megfizethető. Úgy gondoltam, ennek nem kellene egy nagy kritériumnak lennie, de rá kellett jöjjek, hogy ilyet itt nem találok, ezért vagy ráköltöm a világ összes pénzét vagy a határon túlra utazok érte.
Ez volt az a pillanat, amikor elhatároztuk, hogy megvalósítjuk Magyarország színvonalas ugyanakkor pénztárcabarát szalonját létrehozva ezzel egy új brandet, a 
A Daria koncepciójával reméljük sok menyasszony válláról le tudjuk venni legalább ezt a terhet és közösen megtaláljuk álmai ruháját
A MI TÖRTÉNETÜNK
“Amikor kislány voltam,
volt egy hely amit nem feledek el,
Hisz az álmainknak volt az otthona, az a szívünknek oly kedves tánciskola. Ahol egyszerre, de mégis külön utakon hódoltunk a közös szerelmünknek. Láttalak néhányszor, de az évek oly gyorsan elrepültek. Kislányból nővé váltam, s tudtam, hogy táncos helyett orvos akarok lenni.
A szívem nem tudta milyen igazán szeretni, egészen addig míg egy helyre nem sodort minket az élet. Azt a mosolyt nem felejtem el, míg élek. Nem volt több mint egy röpke pillanat, de a lelkemet elrabolta egy szemvillanás alatt. Mindketten éreztük, hogy ez a momentum valami újnak a kezdete, s akkor egyszer csak ott álltál az ajtómban szépen felöltözve. Mintha előre tudtad volna, hogy az a nap ünneplésre méltó, hogy egy igaz szerelem kezdetének lesz tanúja az a sok fa és tó.
Benned megtaláltam mindent, amire vágytam, s éjjelente álmomban a te arcodat láttam. Emlékszem milyen nagyon fájt a szívem, amikor az élet el akart szakítani tőlem. Még nem is voltál igazán az enyém, de én tudtam, hogy nincs többé már csak TE meg ÉN.
S hogy te is így érzed, arra az augusztusi csók volt a bizonyíték. Ott az ünnepi fényekben, amikor eggyé váltunk testben és lélekben. Olyan gyorsan váltották egymást az évszakok és mi olyan egyszerű dolgokért voltunk igazán boldogok. Egymás társai és legjobb barátai lettünk.
Egy év múlva együtt táncoltuk át a virágkarnevált. S ha már az ünnepi fények mindig megvilágították az utunk, nem történhetett máskor a legszebb pillanat sem, mint mikor a karodban tartottál a karácsonyi fényekben és annyi ember nézett minket, mint a romantikus filmekben.
Amikor ketten maradtunk a táncparketten és álmaim férfija kezében tartott egy gyönyörű ékszert, olyan hevesen vert a szívem, még most is emlékszem. Elhangzott a világ legszebb kérdése: Hogy leszek e életem szerelmének a felesége? S én igent mondtam egy életen át tartó közös táncra. Hisz te voltál annak a kislánynak a gyerekkori álma. Akkor, évekkel ezelőtt, ott a tánciskolában.”
A MI TÖRTÉNETÜNK
“Amikor kislány voltam,
volt egy hely amit nem feledek el,
Hisz az álmainknak volt az otthona, az a szívünknek oly kedves tánciskola. Ahol egyszerre, de mégis külön utakon hódoltunk a közös szerelmünknek. Láttalak néhányszor, de az évek oly gyorsan elrepültek. Kislányból nővé váltam, s tudtam, hogy táncos helyett orvos akarok lenni.
A szívem nem tudta milyen igazán szeretni, egészen addig míg egy helyre nem sodort minket az élet. Azt a mosolyt nem felejtem el, míg élek. Nem volt több mint egy röpke pillanat, de a lelkemet elrabolta egy szemvillanás alatt. Mindketten éreztük, hogy ez a momentum valami újnak a kezdete, s akkor egyszer csak ott álltál az ajtómban szépen felöltözve. Mintha előre tudtad volna, hogy az a nap ünneplésre méltó, hogy egy igaz szerelem kezdetének lesz tanúja az a sok fa és tó.
Benned megtaláltam mindent, amire vágytam, s éjjelente álmomban a te arcodat láttam. Emlékszem milyen nagyon fájt a szívem, amikor az élet el akart szakítani tőlem. Még nem is voltál igazán az enyém, de én tudtam, hogy nincs többé már csak TE meg ÉN.
S hogy te is így érzed, arra az augusztusi csók volt a bizonyíték. Ott az ünnepi fényekben, amikor eggyé váltunk testben és lélekben. Olyan gyorsan váltották egymást az évszakok és mi olyan egyszerű dolgokért voltunk igazán boldogok. Egymás társai és legjobb barátai lettünk.
Egy év múlva együtt táncoltuk át a virágkarnevált. S ha már az ünnepi fények mindig megvilágították az utunk, nem történhetett máskor a legszebb pillanat sem, mint mikor a karodban tartottál a karácsonyi fényekben és annyi ember nézett minket, mint a romantikus filmekben.
Amikor ketten maradtunk a táncparketten és álmaim férfija kezében tartott egy gyönyörű ékszert, olyan hevesen vert a szívem, még most is emlékszem. Elhangzott a világ legszebb kérdése: Hogy leszek e életem szerelmének a felesége? S én igent mondtam egy életen át tartó közös táncra. Hisz te voltál annak a kislánynak a gyerekkori álma. Akkor, évekkel ezelőtt, ott a tánciskolában.”
